Lánchíd...
Állsz a Lánchíd korlátjánál! És nézed a Dunát! Egyszercsak feltűnik a tükörképed mellett egy másik is. Te ránzel az idegenre, akinek előre hajtott arcát, haja takarja el! Megsimítod a haját, és arrébb húznád hogy belenézhess az arcába! Ekkor megfogja a kezed, és arrébbrántja! Te tanácstalanul állsz, és kérdően bámulod Őt! Épp megfordulnál, hogy tovább indulj, mikor megfogja a vállad, és erősen magához húz! Te már csak azt veszed észere, hogy egymás szályába vagytok! Ismerős számodra ez a csók, mintha már átélted volna egyszer! Nemtudod mitévő légy, de elkap a lendület és visszacsókolsz!
|