Veszekedés...
Veszekedtetek... Már megint. Azon gondolkodsz van-e így értelme ennek az egésznek, de... minek is? Te magad sem tudod. Szereted őt, ő is téged. Persze csak a maga módján, ez ellen nem tudsz mit tenni, Ő ilyen! Ahhoz túl fontos vagy neki, hogy ezt bevallja neked. Hiszen te is tudod hogy utál lelkizni! De minek is foglalkozol vele? Már mind1. vége van. Annyira jól esne most 1 szál cigi! Úgysem akarsz tovább töprengeni ezen, inkább lemész boltba. Addig is levegőzöl egyet! Becsukod az ajtót, majd a lifthez mész. Hát persze, hogy bedöglött! Semmi gond, ott a lépcső. lerohansz, egész a boltig futsz. Hát persze, hogy nem adnak ki 18 éven aluliaknak dohányárut! Ennél jobb már nem is lehet! Nincs kedved haza menni, inkább leülsz a járda szélére. Az eső is rákezd lassan... a vízcseppekkel együtt a könnyeid is megindulnak. Már bőrig áztál, de nem tudsz megnyugodni! Egyszercsak azt veszed észre, hogy hátulról átölel valaki! Igen, ez ő! Senki más nem ölel így! Lassan megfordulsz. Nem mondd semmit, tudod hogy mire gondol. A hosszú idő alatt megtanultatok szavak nélkül kommunikálni egymással. Finom csókot lehel a szádra, és tovább ölelitek egymást...
|