Más

Mindjárt itt a tél. Épp egy unalmas óra kellős közepén ülsz. Semmihez nincs erőd, csak bámulsz ki az ablakon. Kint az enyhén dzsuvás udvart látod, cigicsikkek halomban a földön. Az AIDS-es dolgozó bácsi épp azokat gyűjtögeti a zsákjába. A tanár egyre többször néz rád, ezért úgy csinálsz, mintha te is jegyzetelnél.
Csak firkálsz össze-vissza, és már a sírógörcs van rajtad. Igen, megint rajta jár az eszed. Lelkiismeretfurdalásod van a tegnapi nap miatt. Igaz, hogy csak a véleményedet mondtad meg, de ezt lehetett volna kicsit finomabb, kultúráltabb kiadásban is. Életedben először pofoztál meg valakit... De miért pont Őt kellett? Hiszen szereted!!! Nagyon megbántottad ezzel... Nem hiszed, hogy valaha helyre tudod még hozni a dolgokat...
Miközben ezen gondolkodsz a tanár egyre csak mondja, téged meg a hányinger fog el. Belenézel az erős neonfénybe. Éles fájdalom hasít a fejedbe, elkezdesz szédülni. Egy teljesen más világba kerülsz. Sok ember van körülötted, mégsem érzékelsz senkit, csak Őt. Már rég nem a tanteremben ülsz, erre most jöttél csak rá. Mosolyog rád... Szebb, mint valaha. Jobban szereted, mint valaha. Nem szól semmit, csak átölel, és finom puszikat ad az arcodra, egyre közeledve a szádhoz. Teljesen lebénulsz. Amikor legközelebb föleszmélsz, már rég a szádba került a nyelve. Sokkal jobb, mint legutóbb! Nyilván sokat gyakorolt... Ennek nem igazán örülsz, de túléled ezzel a tudattal is.Te is egyre jobban belejössz a dolgokba, vándorútra indul a kezed. Erre ő is jobban felbátorodik. Már ott tartotok, hogy elkezditek vetkőztetni egymást, mikor...
Ismét ott ülsz a tanteremben. Újra elkezded érzékelni a külvilágot. Abbamarad a szédülés, már a fejed sem fáj. A tanár unalmas monológja is újra értelmes mondatokká válik. Barátnőd aggódó pillantást vet rád, kérdezi mi a baj. Most veszed csak észre, hogy folynak a könnyeid... Nem tudod mi van veled... Nem szólsz semmit, felpattansz és kirohansz a teremből.
Rohansz végig a folyosón, egészen a el a mosdóba. Balszerencsédre épp ott van egy "imádott" tanárod. Milőtt bármit is kérdezhetne még egyszer utoljára bevágod a bájmosolyt és közlöd, csak egy kicsit rendbe szeded magad. Tudomásul veszi, és kimegy. Végre egyedül maradtál. Most végre megteheted amit már oly régóta tervezel. Előveszel egy kis, éles pengét a zsebedből... Kényelembe helyezed magad az egyik sarokban. Kicsit még tétovázol, de nem sokáig. Tudod, hogy nincs sok időd. Lassan végighúzod a pengét a csuklódon... Eleinte egy kicsit fáj, de megpróbálsz nem erre figyelni. Ha ennek vége, már minden jobb lesz!! Nem lesz több szenvedés... Nem KELL többet szenvedned!!!
Érzed ahogy a vér patakokban folyik az ütőeredből. Lassan elvérzel...
Mikor rádtalálnak, már késő... Már sose fogod megtudni, hogy aznap Ő is végig rádgondolt... 3 perccel a kirohanásod után érkezett a sulidba, hogy megkeressen...